Megtalálásukra az utolsó remény, hogy minden lehetőséget kiaknázva kibővítsük azokat a lehetőségeket, melyeknek segítségével információt kaphatunk hollétükről. Az efféle helyzetekben a technika minden vívmányát felhasználja az ember. Van azonban egy csodálatos érzékszerv, amit még a mai napig sem tudott helyettesíteni. A kutyaorr, amely ősidők óta az ember szolgálatában áll.

Napjainkban egyre több az olyan katasztrófahelyet, ahol a mentőalakulatok pótolhatatlan része kell, hogy legyen a jól képzett keresőkutyákkal rendelkező kutató csoport. Mind a Rendőrség, mind a Katasztrófavédelem keresi, és együttműködő partnerként kezeli az erre a célra létesült karitatív szervezeteket. Kovács Lajos rendőr ezredes a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság osztályvezetője szerint a rendőrségi statisztikák azt mutatják, hogy évente mintegy 10-15 olyan eltűnési ügy van hazánkban, ahol a körülmények mérlegelése után ilyen képzettséggel rendelkező kutyás alakulatok bevetése válik szükségessé. Ezen kívül néhány esetben riasztanak a Tűzoltóságok épületomlás, gázrobbanás esetleg vonatbaleset kapcsán. A világ különböző pontjain bekövetkezett földrengésekhez történő kiutazást pedig az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinálhatja, ha a károsult ország kéri.

Vannak, akik a bevetések számát sokkal többre becsülik, ezért egyre másra alakulnak a minden szakmaiságot mellőző, magukat mentőkutyásnak nevező szervezetek, amelyek kinológiai ismeretek hiányában azt hiszik, hogy a kutya minimális képzés után már alkalmas személyek felkutatására. A modern mentőkutyakiképzésnek azonban nem elég a sokak által favorizált spontán jelzésekre hagyatkozni, vagyis hogy a kutyaaz orrán keresztül érzékelt információra reagálva, viselkedésének változásaival közléseket ad a kutyavezető felé. Bizonyos esetekben természetesen van létjogosultsága az ilyen információ átadásnak is, de két nagyon nagy veszélyével is számolnunk kell. Az egyik, hogy ezeket az apró, nem mindig egyértelmű jeleket a kutyavezető, ha nem elég tapasztalt, nem minden esetben képes felismerni, a másik pedig - és ez a nagyobb veszély -, hogy a spontán jelzések csupán akkor működnek, ha a kutya számára az élmény új, vagy legalábbis viszonylag új. Ahogyan mi sem nevetünk a viccen, amikor már századszor mesélik - bármilyen nagy élményt is nyújtott eleinte. A kutya is egyre gyengébb reakciókat mutat azok iránt a dolgok iránt, amikkel gyakran találkozik. Érthető tehát, hogy a spontán jelzés egy idő után egyre felismerhetetlenebbé válik, míg a végén teljesen megszűnik.

Mi tehát a megoldás? Ahogyan a kábítószer-kereső kutyák esetében, a mentőkutyáknál is a megerősítés, a kondícionálás az, ami egyre tökéletesebb jelzést, egyre megbízhatóbb keresést eredményez. Korunk kifinomult kiképzési módszerei lehetőséget biztosítanak a keresőkutyákat képzők számára kutyáikat úgy felkészíteni, hogy az minden helyzetben biztonsággal alkalmazható legyen. Nem szabad tehát sajnálnunk az időt és energiát ezek elsajátítására, hogy kutyáinkat eredményesen képezhessük. Aki azonban azt hiszi, hogy a kiképzés a kutya ennyi vagy annyi idős korában befejeződik, az is téved, hiszen mint minden fejlett állat tanulása, az övé is a kondícionálás sikerén múlik. Az éles helyzetek éppen ezért nem fejlesztik, sokkal inkább visszafejlesztik a kutyában az érzékelésekre adott reakciókat, hiszen legyen az tanult vagy spontán viselkedés, ha sorozatosan nem nyer megerősítést, akkor lassan eltűnik.

A Nemzetközi Mentőkutyás Szervezet (IRO), és a nemzetközi mentőkutyás szakma által elismert hazai szervezetek éppen ezért szorgalmazzák a személykereső kutyák évente történő vizsgáztatását, a mentőkutyás versenyeket, világbajnokságot.

Az elmúlt években is számos lehetőség adódott a mentőkutyák vizsgáztatására, nemzetközi szintű versenyszerű megmérettetésére. Hazánkban azonban jelenleg sajnos csak három olyan szervezet létezik, amely rendelkezik vizsgás kutyákkal. Pedig azt gondolom, hogy a jövő mindenképpen azoké, akik vállalják a szakmai megmérettetést és nem a bulvársajtóban tündökölve építgetik image-üket. Bízom benne, hogy a szakma véleményét figyelembevéve a törvényalkotók is belátják, hogy a mentőkutyák nem egyszer élet-halál fölött döntenek, ezért megengedhetetlen alulképzettségük és ellenőrizetlenségük.

Forrás: kutya.hu